15. jelenet
Valter
Valter: (feláll és a közönséghez ballag) Kedves közönség! Oly sokat kell szenvedni, s a vége is csalódás? Mi lesz, Olga? Természetesen töröljük az előbbi jelenetet is, s ki tudja, hányadszor találkozóra hívom újra őt, hátha nem, hátha nem, hátha nem. Gyere Olga, legyen boldog a vége!
(Valter visszaül, Olga jön.)
16. jelenet
Olga, Valter
Olga: Szia Valter!
Valter: (feláll) Szia Olga.
(Leülnek.)
Olga: Nem késtem sokat?
Valter: Úgy váltunk el néhány évvel ezelőtt, hogy soha többet nem találkozunk. Ezért nem baj, hogy késtél egy kicsit.
Olga: (nem felel)
Valter: Tudod, miért akartam veled találkozni?
Olga: (nem felel)
(Valter kicsit meglepődik, nem érti, miért nem felel neki Olga.)
Valter: Hiányoztál Olga, ezért akartam találkozni.
Olga: (nem felel)
Valter: Megsértődtél?
Olga: (nem felel)
Valter: Mi baj Olga?
Olga: (nem felel)
Valter: Olga, ne viccelj már!
Olga: (nem felel)
Valter: Azért akartam veled találkozni, mert hiányoztál. Ez csak nem baj.
Olga: (nem felel)
Valter: Olga, szólalj már meg!
Olga: (nem felel)
Valter: Olga, azt hiszik, hogy botrányt akarunk csinálni.
Olga: (nem felel)
Valter: Olga, itt hagylak.
Olga: (nem felel)
Valter: Miért jöttél egyáltalán? Tudom, bolond vagyok, de azért szólhatnál hozzám.
Olga: (nem felel)
Valter: Szeretlek Olga.
Olga: (nem felel)
Valter: Idehívok valakit, hogy szóra bírjon téged.
Olga: (nem felel)
Valter: Idehívok valakit, hogy megkérdezzem tőle, vajon miért nem szólsz hozzám.
Olga: (nem felel)
Valter: Vagy felhívom a legjobb barátnődet. Ő majd megmondja, mi történt veled.
Olga: (nem felel)
Valter: Vagy az anyukádat hívom fel. Vagy valami lélekgyógyászt.
Olga: (nem felel)
Valter: Olgica, drágám, csak nem szeretsz? Szeretsz Olgica, s most örömödben nem tudsz szóhoz jutni?
Olga: (nem felel)
Valter: Megváltoztál Olga, mióta utoljára találkoztunk.
Olga: (nem felel)
Valter: Megváltoztál, de nem előnyödre. Dolgozol még? Mivel telnek a napjaid?
Olga: (nem felel)
Valter: Szólalj már meg, az isten szerelmére!
Olga: (nem felel)
Valter: Csak annyit, hogy haragszol-e rám. Csak annyit, hogy szeretsz-e.
Olga: (nem felel)
Valter: Én se tudok mit mondani, ha nem beszélsz.
Olga: (nem felel)
Valter: Szeretlek.
Olga: (nem felel)
Valter: Szeretlek.
Olga: (nem felel)
Valter: Szeretlek.
Olga: (nem felel)
Valter: Már nem annyira szeretlek.
Olga: (nem felel)
Valter: Olga, menj haza, ennek nincs értelme.
Olga: (nem felel)
Valter: Olga, térj észre!
Olga: (nem felel)
Valter: Olga, szeretlek.
Olga: (nem felel)
Valter: Ha haragszol, miért jöttél el?
Olga: (nem felel)
Valter: Én se fogok beszélni.
Olga: (nem felel)
Valter: Komolyabbak a vonásaid, mint annak idején voltak. Egy kicsit félnék is tőled, ha nem ismernélek.
Olga: (nem felel)
Valter: (nem felel)
Olga: (nem felel, faarccal ül)
Valter: (nem felel, grimaszol)
Olga: (nem felel)
Valter: Olga, te vagy a győztes.
Olga: (nem felel)
Valter: Olga, ha szellemesnek érzed, hogy nem beszélsz, elismerem, szellemes. Csak most már fejezd be kérlek!
Olga: (nem felel)
Valter: Pedig mennyit gondoltam rád ma. Hogy mikről fogunk beszélgetni. Kivel mi történt. S kinek nehezebb hódítani, a nőknek vagy a férfiaknak.
Olga: (nem felel)
Valter: Olga, meghódítottál engem a csöndeddel. Erre álmomban nem gondoltam.
Olga: (nem felel)
Valter: Elsoroljam, miről beszélgethetünk?
Olga: (nem felel)
Valter: Házasság, család, gyámság. De beszélgethetünk a labdarúgásról is, hátha megkedvelted.
Olga: (nem felel)
Valter: Olga, megcsókollak, hátha ez a siker titka.
Olga: (nem felel)
Valter: (megcsókolja Olgát)
Olga: (nem felel)
Valter: A pincérnők szerencsére azt hiszik, csak játszunk.
Olga: (nem felel)
Valter: A szüleimnek nem mondtam meg, hogy ma találkozom veled.
Olga: (nem felel)
Valter: Nem tudom, hogy fogadták volna, Azt tudják, hogy nem felejtettelek.
Olga: (nem felel)
Valter: Azt még nem döntöttem el, beszámolok-e nekik a mai napról. Ha nem szólsz hozzám, nem hiszem.
Olga: (nem felel)
Valter: Minél többet hallgatsz, annál több okot sorolok fel magamban, mi az oka a szótlanságodnak.
Olga: (nem felel)
Valter: (nem felel)
Olga: (nem felel)
Valter: Nagy meglepetés lesz, ha megszólalsz.
Olga: (nem felel)
Valter: Pedig valamit mondani fogsz, mert már régen elmentél volna. S sejtetted szerintem, hogy szeretlek még, s eljöttél, még bízom benned Olga.
Olga: (nem felel)
Valter: Ha hozzám jössz feleségül, azt azért mindig a bűnödül hozom majd fel, hogy itt kéretted magad, hogy a végletekig játszottál a türelmemmel.
Olga: (nem felel)
Valter: (kínosan nevet) Hát, ez nem igaz!
Olga: (nem felel)
Valter: Nem baj, ha hallgatsz, ha itt vagy, az azt jelenti, hogy kíváncsi vagy rám, talán szeretsz is.
Olga: (nem felel)
Valter: Szeretsz Olga.
Olga: (nem felel)
Valter: Zavarban vagy, Olga?
Olga: (nem felel)
Valter: Nehéz megszólalni, mert oly rég találkoztunk?
Olga: (nem felel)
Valter: Kitől tanultad ezt?
Olga: A szeretőimtől.
Valter: A szeretőidtől?
Olga: tőlük. Örömlány lettem.
Valter: Örömlány. Mással is előállhattál volna.
Olga: Sajnálom, tudnod kell.
Valter: Tényleg?
Olga: Mi tényleg?
Valter: Tényleg örömlány lettél?
Olga: Miért olyan furcsa? Az lettem.
Valter: Te megőrültél.
Olga: Utállak, örömlány lettem.
Valter: Nem hiszem.
Olga: Az lettem.
Valter: Olga, imádtalak.
Olga: Az lettem.
(Csend.)
Valter: Most mi lesz?
Olga: Nem békülünk. Soha nem találkozunk többet.
Valter: (összetörve) Mi lesz?
Olga: (nem felel)
Valter: Olga, szeretlek.
Olga: Értsd meg, Valter, örömlány lettem.
Valter: Nagy csalódás.
Olga: Nem érdekel.
Valter: Most mit tegyek?
Olga: Amit akarsz. Független vagy tőlem.
Valter: Ezt biztos nem mondom el a szüleimnek.
Olga: Az se érdekel.
Valter: Miért jöttem én ide?
Olga: Fogalmam sincs.
Valter: (pénzt vesz elő, az asztalra teszi és eltávozik)
17. jelenet
Olga
Olga: (mosolyogva a közönséghez) Na, ugye?
V É G E